Skip to main content

Nevelési elvek

Egyesületünk legfontosabb nevelési alapelve az egyéni képzés és nevelés elsőrendűsége. Ez furcsán hangzik egy csapatsport esetében, még sincs ellentmondás. Az eredményes kosárlabdacsapatot szellemileg, technikailag és fizikailag magas szinten felkészített olyan egyének alkotják, akik intelligens, célratörő közösséget alkotnak, mert tisztában vannak azzal, hogy egyéni céljaikat is az egymást erősítő együttműködésük segíti a legjobban.

Egyesületünk alapvető célja, hogy az ott nevelkedő gyerekek a játék, a labdázás élvezetétől elindulva, megtanulják a tudatos önformálást, megismerjék és megtanulják legyőzni az egyéni és csapatfejlődés különféle, gyakran egymást nehezítő buktatóit, nehézségeit. Cél, hogy pillanatnyi helyzetüket mindig képesek legyenek a saját és a közösségi oldalról szemlélve reálisan értékelni, és erősödő önismerettel összehangolni. Ezen az úton minden előrelépés a sporttól függetlenül is szolgálja az egyén fejlődését, segíti a kamaszkor buktatóinak legyőzését, és még azoknak is nagy hasznára lehet, akik más dolgok iránt fokozódó érdeklődésük, vagy bármely egyéb ok miatt idővel esetleg eltávolodnak a kosárlabdasporttól, vagy csökkentik aktivitásukat e téren.

A folyamatos párbeszéd kialakítása alapvető fontosságú a játékossal és annak szüleivel, hozzátartozóival, szükség esetén az iskolájával is. Ha ez a párbeszéd élő és hatékony, az nem csak a kosárlabdázó fejlődését, a fiatal egészséges motiválását támogatja, de segít a 10-18 éves korúakra leselkedő egyéb veszélyek (kábítószer, rossz társaság stb.) megelőzését, elkerülését is.

A folyamatos párbeszéd segíthet megértetni, megismertetni a játékossal és hozzátartozóival azt, hogy a fejlődés nem egy folyamatosan emelkedő, mindig pozitív eredményeket hozó előrehaladás. Ráadásul az azonos korú játékosok fejlődési üteme, ügyessége, tudásszintje, teljesítőképessége adott pillanatban, nagymértékben eltérő lehet, mégsem biztos, hogy az jár közelebb a célhoz, akiről éppen úgy látszik. Ha segítjük ennek pontos egyéni felismerését, azzal szolgáljuk leghatékonyabban az egyén mindenirányú fejlődését, ráadásul megmenthetünk a sportág számára rengeteg olyan tehetséget, aki a kamaszkori nehézségek, képességeinek felismerése miatt esetleg abbahagyja a sportot. Ez nem csak a sportág szempontjából veszteség, de a „küzdelmet” feladó egyént is értelmetlenül éri egy nehezen feldolgozható kudarc.

A 10-14 évesek szemlélete eredendően olyan, mint a legjobb profiké. Ilyen korban nagyon szeretik a kosárlabdát, a gyerek szinte a labdával alszik. Rengeteg információt képes befogadni, nagyon sok mindenre megtanítható. Az ebben a korban megtanultakon, az ilyenkor megszokott „munkastíluson”, a kialakuló önformálás képességén és nem utolsósorban az ekkor megszerzett technikai alaptudás színvonalán múlik, hogy a játékos 15-17 éves korában képes lesz-e olyan módon tovább fejlődni, ami elvezetheti akár az élvonalbeliek közé is. Hiszen a nagykamaszkorban természetes, hogy változik az érdeklődése (jönnek a lányok, stb.) fokozódnak más feladatai is (egyre több a tanulnivaló az iskolában), tehát általában csökken a kosárlabda szerepe az életében. Ilyenkor megerősödik a „lemorzsolódás”, olyanok hagyják abba a sportot, akik korábban a leglelkesebbek közé tartoztak, mert elvész az egyéni motivációjuk. Ennek gyakran fő okozója az utánpótlás-nevelő egyesületek elsődleges eredménykényszere, amely olyankor állít kizárólagos fontosságú hamis csapatérdekeket előtérbe, amikor a kamaszkor természetéből fakadóan az egyén éppen önmagával, a saját útjának megtalálásával van konfliktusban.

Egyesületünk céljai közül fontosabb a hosszú távú fejlődés biztosítása a pillanatnyi korosztályos bajnoki helyezésnél. Edzésprogramunk célja, hogy 17-18 éves korra a játékosok olyan magas szintű kosárlabda-technikaitudással és gyakorlottsággal rendelkezzenek, ami lehetőséget ad a legjobbaknak a nemzetközi élvonalba kerülésre is. Ennek érdekében kizárja azt a Magyarországon sajnos sok helyen jellemző gyakorlatot, hogy a játékosok olyan elemeket tanulnak és gyakorolnak, ami a hosszú távú fejlődést, a jó csapatjátékossá váláshoz szükséges kreatív egyéniség fejlődését háttérbe szorítva, az aktuális korosztályos bajnokságban eredményes szereplést segítő sablonokat sulykolnak. Ez, amellett, hogy a pályán való gondolkodást, az ötletességet, improvizatív készséget gátolja, a hasznos edzésidőből is elvesz, a fontosabb technikai alapképzésre fordítandó időből. Mindez nem mond ellent annak, hogy a csapatok, a játékosok számára a legfontosabb mindig az adott mérkőzés megnyerése, a minél jobb eredmény elérése. Csak éppen ez nem befolyásolhatja a képzési tematikát, amely a hosszú távú céloknak megfelelően felépített.

Ebből következően az egyesületünkben folyó tevékenység legfontosabb értékmérője, az edzői munka elbírálása sem alapulhat az országos vagy területi bajnokságban elért eredményeken. Hosszabb távon igazolja majd a munka minőségét az, ha megfelelő számban kerülnek ki az egyesületünkből minőségi kosárlabdázók. Ehhez viszont a szakmai alapelvek betartása mellett a játékosokkal való egyéni törődés, az egyesület tagjainak megelégedettsége, jó hangulata és közérzete szükséges.

Az utóbbi időben egyre erősödő hazai edzői gyakorlat a mérkőzéseken a játékosokkal való hangos üvöltözés, a játékos gyakori szidása, esetleg megalázása közönség előtt. Feltehetően ezt a viselkedést is az edzők eredménykényszere, a sportvezetés vagy a szülők felé való önigazolás indukálja. A kosárlabda intelligens sport, okos reagálásokat, gyors gondolkodást kíván meg a játékosoktól. Ez a képesség jól fejleszthető, ám a mérkőzéseken csak azok tudják maximálisan hozni ezt a tudást, akik a versenyhelyzetre kész, nyitott pszichés állapotban vannak. Ezt a megfelelő lelki és szellemi állapotot, ennek felidézését ugyanúgy meg kell tanulni, mint a labdakezelést vagy dobást. Ehhez sok pozitív visszajelzésre, önismeretre, és az ezeken alapuló önbizalomra van szükség.

Nem utolsósorban fontos (és ez is segíti a párbeszédet) az egyesületünk mérkőzéseire látogató szülők, hozzátartozók „nevelése”, annak elérése, hogy az egyesület alapelveit megértve, a pálya mellől is kulturált viselkedéssel, okos szurkolással segítsék gyermekeik fejlődését.